A receptek tanulmányozása közben rengeteget lehet tanulni a magyar konyha gyökereiről, többek között például a leggyakrabban alkalmazott fűszerekről is. A húsok ízesítésekor használt szentháromság nem a só, bors, pirospaprika, de nem is a fokhagyma, hanem a sáfrány, bors, gyömbér.

A gyömbérre ma keleti fűszerként gondolunk,ha valamiben gyömbér van, az minimum kínai, de semmiképp sem magyar. Most néhány ősrégi recepten keresztül szeretném megmutatni, mennyire az, legalábbis mennyire az volt egykor, és milyen megdöbbentően széles körűen használták különböző ételeikben - egészen addig, amíg el nem tűnt.

Legrégebbi szakácskönyvünkben több olyan recept létezik, amelyhez használnak gyömbért, mint olyan, amihez nem. A legrégebbi töltött káposztához is javasol adni a szerző, de a legtöbb hús- és halételben, a húslevesekben is van gyömbér. Ezzel a jellegzetes ízű fűszerrel szórja meg a rántottát, a gombát, a lencsefőzeléket, belőle készít mártást húshoz, sőt almafánkhoz is. Kerül gyömbér a zsemlegombócba és az édes rizskásába, azaz tejberizsbe is.

Bornemisza Anna 1680-as szakácskönyve - ami a híresen magyarnak gondolt Czifray mellett ugyancsak fordítás, tehát nem biztos, hogy hű képet ad a magyar szokásokról - nem annyira következetesen adja szinte mindenhez, mint a Zrínyi és a Tótfalusi receptgyűjtemények, de nála is fontos, jellemző, különösen húsételekben igen gyakran felbukkanó fűszer.

A gyömbér titokzatos eltűnése

Logikus gondolat lenne, hogy a gyömbért a pirospaprika forradalmi magyarországi térhódítása taszította le a trónról, de nem, rejtélyes oknál fogva már jóval korábbaneltűnt a magyar nyelven lejegyzett receptekből. Rézi néninél már csak három ételben bukkan fel - egy vadas jellegű kacsa ecetes páclevében, az ecetes uborkában és egy mézeskalácsban.Zilahy Ágnes szakácskönyve már a pirospaprika idejében íródott, egyetlenegyszer sem szerepel benne gyömbér, Ínyesmester már csak a bevezetőben említi mint egzotikumot.

Több ezer éves

A gyömbér máskülönben Kínában elsősorban gyógynövényként volt ismert, használták hányinger csillapítására, és sok minden másra is. A távol-keleti konyhákban máig fontos alapfűszer, a kínain túl a thai és az indiai ételekben is főszereplő.

A legrégebbi ismert szakácskönyvben, az ókori római Apicius receptjeiben is a gyömbér az egyik leggyakrabban használt fűszer a sáfrány és a bors mellett. A Római Birodalom bukása után hosszú időre eltűnt, majda középkorban bukkant fel és jött divatba újra, hogy aztán ismét nyoma vesszen. Ezután Európában legerősebben Angliában tartotta magát, ott elsősorban az édességekben, például a már középkorban készített mézeskalácsokban (gingerbread).