Talán bele sem gondol az ember, de a legelső „megosztások”, a legkorábbi ábrázolások is tulajdonképpen ételábrázolások voltak. A barlangrajzokon ugyanis a prédaállatokat jelenítették meg, amelyeket aztán levadásztak és megettek. Ha a vadászat sikeresen zajlott, az közösségi ünnepléssel végződött.

„Amikor a közösségi oldalon közzéteszünk egy ételfotót, gyakorlatilag ezt az ősi emléket idézzük fel. Tehát ne gondoljuk, hogy pusztán divatról van szó, mert a jelenség nem előzmény nélküli. Az ételábrázolások mindig is jelen voltak a művészetben, például a csendéletek témája is gyakran valamilyen étel” –  mondta a hirado.hu-nak Forgács Attila gasztropszichológus.

Azzal, hogy elődeink a vadászatot követően nem falták fel azonnal az elejtett vadat, hanem elvitték a közös táplálkozási helyre, ahol megosztották másokkal, a civilizáció útjára léptek. Ezzel ugyanis megfékezték a falási ösztönt – tette hozzá a gasztropszichológus –, és nemcsak a leszármazottakkal, hanem akár idegenekkel is megosztották az ételt. Ez a mai napig tetten érhető, például a vendégeket azonnal itallal, étellel kínáljuk.

Amikor a közösségi oldalon megosztjuk az étel képét, az egy virtuális ételmegosztás, amelynek rendkívül magas az érzelmi töltete – fejtette ki.

Virtuális közösségi teret teremtünk

Több kutatás is zajlott a témában, amelyekben keresik azt a hívószót, márkát, társadalmi jelenséget, amely a legnagyobb érzelmeket képes megmozgatni. Jelen pillanatban több mint ötven társadalmi jelenséget vizsgálva ez a hívó kifejezés az „otthon evés”. A szakértő szerint amikor a közösségi oldalon megosztjuk egy étel fotóját, egy virtuális közösségi teret teremtünk. Aki nem lehet velünk, az is értesül arról, hogy mennyit és mit ettünk.

„A szociális evés számos következménnyel is jár – társaságban például többet eszünk. Sőt, a közösségben elfogyasztott étel mondhatni jobb ízű, tehát a közösségivé tett étkezés egy virtuális fűszer” – fogalmazott Forgács Attila.

Ha a lelki gyökereket keressük, kiderül, hogy nem csak egyszerűen divatról van szó: jobb az az étel, amit megosztunk.

Mivel az emberek az életük egyre nagyobb részét élik online felületeken, ez természetesen az étkezésekre is kiterjed. Gyakoriak például az ünnepi étkezéseket megjelenítő fotók, amelyek célja, hogy a jelenlevőkön kívül mások is osztozzanak az ünneplésben, az örömben.

A fotókhoz természetesen rengeteg reakció, hozzászólás érkezik. Az emberek kíváncsiak arra, mit esznek mások, hogyan készítik el, mi az, ami ehető. Ez a mindenevők tulajdonsága. Az ember szinte mindent megkóstolna, még azt is, ami veszélyes. Ennek egyik oka, hogy a túlélést az szolgálja, ha minden körülmények között megtaláljuk az ehető ételeket.

Az emberben egyszerre található meg a kíváncsiság az új ízek, ételek iránt, másrészt ott a félelem az idegen ízektől. Ezért az emberek szeretik megfigyelni, másokra milyen hatást gyakorolnak egyes ételek – fejtette ki Forgács Attila.

Figyelni kell azonban, hogy az ember ne essen túlzásokba, ugyanis az étkezések fotózása akár kényszeressé is válhat, és étkezési zavar jele is lehet.

A folytonos ételekkel foglalkozás rossz esetben függőséghez is vezethet, következménye lehet az elhízás vagy a bulimia.

A személyiség kifejezése

A gusztusosan tálalt, aprólékosan beállított ételfotókkal sokan a saját személyiségüket szeretnék kifejezni, ez is lehet az önkifejezés egy formája. A posztolók sokszor pozitív színben szeretnék feltüntetni magukat, például egy-egy egészséges reggeli vagy egy bonyolult, időigényes fogás fotójával. Ennek ellentétére is látni példát – egy nagy adag sütemény, fagylalt posztolásával csökkenhet a bűntudat, ha az ember egyszerre elfogyasztotta. Természetesen esztétikai funkciója is van ezeknek a képeknek, főként, ha valamilyen különlegesebb fogásról van szó.

Egy sztárséf véleménye

Heston Blumenthal brit sztárséf a napokban kritizálta, hogy manapság fontosabb az embereknek, hogy az ételüket lefotózzák, mint hogy megegyék. Éttermében, ahol előfordult, hogy felszólították a vendégeket, hogy tartózkodjanak a fotózástól, mert másokat is zavarhatnak, az étel pedig gyakran kihűl, évek óta téma, hogy mit kezdjenek a lelkesen fotózó vendégekkel.

„A közösségi média olyannyira a mindennapjaink részévé vált, hogy szinte nagyobb jelentőséget tulajdonítunk neki, mint a szaglásnak vagy ízlelésnek. Személy szerint ha valami szépet látok, mint egy naplemente, megpróbálom átélni a pillanatot, és csak azután fotózom le” – mondta az öt Michelin-csillagos séf.