Viszont abban aztán bőven lehet változatosság, hogy mikor milyen fánkot készít az ember. Van élet a szalagos fánkon túl. Nekem az egyik kedvencem (jó, az Ekler fánknál nincs jobb, de azután...) a túrófánk, ami egészen hasonló élményt nyújt, mint egy kelt tésztás fánk, csak éppen pofonegyszerű és kifejezetten gyors. Nem kell dagasztani, keleszteni, állni hagyni. Csak összekeverjük, kisütjük és már tunkoljuk is bele a sárgabaracklekvárba.
A túró íze nem dominál benne, mondhatnám, hogy vakteszten meg sem lehetne mondani, csak kellemesen puhává szaftossá és levegőssé teszi a tésztát (hasonlóan működik, mint a túrós kuglófnál.) A vaníliától illatozó tésztába apróra vágott aszalt sárgabarackot kevertem, ami extra kis meglepetésként szolgál, minden falatnál.
Hozzávalók: (5-6 főre)
- 3 tojás
- 3 csapott ek. cukor
- 1 nagy csipet só
- 1 rúd vanília kikapart magjai
- 150 g liszt
- 1 csapott tk. sütőpor
- 250 g tehéntúró (a krémesebb fajta, nem a nagyon morzsalékos, vagy törjük át szitán)
- 1 marék aszalt sárgabarack
A tojást habosra keverjük a cukorral, a sóval és a vaníliával, majd felváltva hozzákeverjük a túrót és a sütőporral elkevert lisztet. Nem kell agyon dolgozni. Az aszalt sárgabarackokat apró darabokra vágjuk és azt is a masszához adjuk.
Bő, közepesen forró olajban kanálnyi adagokban aranybarnára sütjük. Ha megsültek leitatjuk a fölösleges olajat róluk, majd meghintjük fahéjas porcukorral és baracklekvárral tálaljuk még melegen.
